Faragó technikák

(növekvő technikai és szerszámigény sorrendben )

- Kéreg díszítő faragás: Anyaga frissen vágott „zöldhéjú” vessző, bot, pl. fűz, som, mogyoró, kőris, bodza.

Díszítése: a bőrkéreg bizonyos részeinek elképzelt motívum szerinti átvágásával és a kéregrész eltávolításával. Kontrasztos folthatás alakul ki, pl. sakktábla, háromszögek, cikk-cakk, körbe futó vonalvastagságok, kígyóvonal, stb.  

   

       

Szerszám: hegyes, éles bicska, botfaragó kés, hosszabb hegyű faragókés.

- Élfaragás: Először kezdeti faragógyakorlatként egy 300 x 10-15 mm- es négyzetes hasáb fapálca (pl. hárs) éleibe ékszerű bemetszéseket, csónak szerű íveket, majd egyik éltől a másikig átmenő keskenyebb-szélesebb V alakú árkokat faragunk. Kitűnő szerszám szoktató gyakorlat.  

       

Fejlettebb változata a virágtámasz pálca és -szerkezet, valamint az erdélyi fejfamakett faragó gyakorlat, amely összekapcsolódik az erdélyi fejfák szimbólum rendszerének ismeretanyagával.

virágtámasz pálca fejfa motívumokkal

Ezt a díszítő technikát egyes vidékeken polc, polcrendszer élein is szokták alkalmazni.  

élfaragáshoz használható szerszámok

- Ékrovás: Technikája az ókor kezdeti szakaszától indul, a fémkés megjelenését követően.  Ez a faragótechnika megtalálható az egyiptomi agyagtáblákon, a sumérok, kelták és más ókori népek írásainál. A magyarok ékrovásos jelei a Honfoglalás előtti évszázadokban fellelhetők (rováspálcák). Hasonló technikát alkalmaztak a vikingek a rúna kövek írásainak készítésekor is.

Az ék szavunk ez esetben az ékít, ékítmény, „ékesség földje” szavainkhoz kötődő.

Az ékrovásnál késünkkel a minta vonalán haladva kb. 60…80 fokos szögben, ellentétes irányban bemetszéseket alkalmazunk a faanyagba, úgy, hogy a bemetszés alja találkozzon. Így V alakú metszést hozunk létre, ahol a V alja lesz a felrajzolt kontúr.  

       

            ékrovással készített csigatészta "csináló"             ékrovó kések      

Ékrovást készíthetünk faragókéssel, húzó irányú késmozgatással, ill. ütve faragással, ekkor a V vonalat üthető asztalos vésővel „szedjük” ki, vagy V alakú un. kecskeláb vésővel véssük (ez viszont már nem ékrovás kategória).

Az ékrovásos díszítés nagyon elterjedt. Talán azért is, mert ez a legkevesebb faragószerszámot igénylő technika.

A díszítmények többnyire geometrikus szerkesztésűek (leggyakoribb motívum a rózsa /rozetta/ sok variációja, a zeg-zúgos /cikk-cakk/ víz vonal és az ék formák térkitöltő kombinációja. Gyakori még virágok, levelek, kacsok ábrázolása a kompozíciókban. Ritkábban előforduló díszítmény az élőlény ábrázolás.  

 

ékrovásos díszítmény sulykolón

Az ékrovásos faragás hazája Erdély, azon belül elsőként Kalotaszeg és környéke. Magyarországon is kedvelt díszítőmód, főként a Duna vonalától keletre lévő területeken.

 

- Karcolás (karcolozás): Ősi díszítő technika. A tárgy felületébe valamilyen hegyes szerszámmal (pattintott kő hegye, késhegy) bekarcolt jel, vagy minta készítése. A karcolat mélysége 0,1 mm-től általában 1 mm-ig terjed, tehát sík díszítés. A karcoló a szerszámot maga felé húzva működteti. A felrajzolt minta vonalát többször átkarcolja, a megfelelő mélység eléréséig.

Karcoláshoz alkalmas anyag a fémeken kívül a csont, a szaru és néhány világos anyagszínű keményfa faj, pl. juhar, gyertyán.

"Karcolozás" általában pásztor tárgyakon jelenik meg, ahol a karcolatba a kontraszthatás elérése végett sötét színű anyagot kennek (pl. faggyúval kevert kormot, vagy „kalapzsírt”).

A geometrikus, később a növényi és figurális díszítmények karcolása országosan elterjedt. Szarumunkákon gyakori a háttér terület salétromsavval történő sárgítása.  

A karcolás szerszámai: késhegy, karctű, acélhegyű körző, speciális kampós hegyű karckések.

 

karcoló szerszámok

- Karcolt - vésett spanyolozott díszítés: Európa nyugati részéből származó díszítő technika, amely Magyarországon az 1800-as évek elejétől van jelen (pl. borotvatokon, tükrösön). Érdekes, hogy a spanyolozó díszítés csak a nyugati országrészünkben használatos. Spanyolozás szaru és világos színű keményfa anyagú tárgyakon gyakori, de előfordul csont és kobaktök díszítéseként is.

A technika lényege: A kikarcolt vagy kivésett vonalakba, területekbe lágyra melegített spanyolviaszt kennek késheggyel. A viasz megdermedése után a felületről a felesleget lekaparják.

Kezdetben piros, piros-fekete, piros-kék színeket használtak. A későbbiekben méhviaszból és porfestékből saját kezűleg kevert színekkel bővült a színskála. Manapság a piros spanyolviasz és a fekete, barna cipészviasz mellett zsírkrétákat is használnak.

           

       csontedény           színes spanyolos szaru ivótülök   színes spanyolos körte beretvatok   

 

- Síkvésés:  Speciális pengeformájú, félgömb nyélvégződésű, tömör, edzett acél kéziszerszámokkal készülő díszítés. Ezekkel a hegyes és ívelt vágóélű vésnöki szerszámokkal véshetők fémbe, csontba, a V ill. U profilú vonalak, kb. 0.3…..1 mm mélységig.  

A népi vonatkozású tárgyaknál a bronz vagy acél fokosfejre, az acél kanászbalta fejére készülnek síkvésett, cizellált díszítmények.  

Ez a technika nagy gyakorlatot igényel.

 

vésett-spanyolozott díszítmény csontedényen

Ebbe a kategóriába tartozik az ácsolt ládák „hornyoló” véső szerszámokkal való geometrikus díszítése is. A szerszámokat és acél hegyű körzőket húzással működtetik.

 

- Vájó technika: A pattintott kő használatától ismert faragási mód.

A fatestbe üreget égettek, majd az elszenesedett felületet ívelt élű pattintott kővel simára kaparták. Később az üreget „szakócával” vájták. Ez a nyél irányába álló élű kőbalta a kapocsbalta, a  „kapicska” őse. 

       

    szakócák                                                kapocsbalták

Ezt a rövid nyelű, súlyos fejű acélszerszámot előszeretettel használják a teknővájók, mert haladós vele a munka.

A vájáshoz, üreg készítéshez a termék méretétől, formájától függő vájószerszámokat alkalmaznak: gyűrű és félgyűrű  élformájú vésőket, kampós végű késeket, hosszú pengéjű üregelő vésőket, kanálvésőket és változatos ívű, üthető horonyvésőket. 

       

                              kanálvéső                        ivócsanak vájószerszámok

Egyes terméknél az üreget furásokkal előmunkálják, vagy felsőmarógéppel előmarják. Így egyszerűsíthető, gyorsítható ez a fárasztó fizikai munka.

A termék külső formájának kialakítására a belső munkák elkészülte után kerül sor.

A felületek minősége kétféle lehet:

1. rusztikus, amelynél a szerszámnyomok láthatók;

2. sima, finomra csiszolt.

ivócsanak

 

- Domború faragások: fajtái a síkdombor, a mélydombor, az áttört és a féldombor vagy relief faragás.

Nálunk a népi faragások körébe nyugati mesterek által került.

A stilizált díszítményvilág reneszánsz és barokk hatású. A kompozíciókat többségében növényi „virágozó” ornamensek alkotják (életfa jelleg), de gyakran szerepelnek benne figurális elemek is.  

              

           síkdombor faragás             figurális relief faragás            mélydombor faragás

Technikailag a sík- és mélydombor faragás között kidolgozottság és mélység különbség van. A kézi mélydombor mélysége elérheti a 8-12 mm-t, míg a síkdombor mélysége alig éri el  a 3 mm-t.

Az áttört hátterű domborfaragás kompozícióiban sok figurális elemet találunk. A Palócföldre jellemző faragótechnika bútorokon, bútorkiegészítőkön a leggyakoribb.

áttört hátterű faragás "ringó" padon

A relief faragásnál a motívum körüli hátteret levésik, lemélyítik és egyes területeken kipontozzák, poncolóval apró körökkel, csillagokkal „beverik” (pl. Erdélyben).  

"Cimborák" féldombor faragású falikép

 

A domború faragások kívánják talán a legtöbb faragó szerszámfajtát. A többféle faragókés mellett különböző élszélességű és ívmélységű kézi- és üthető típusú horonyvésőt, kecskeláb vésőt, laposvéső fajtákat és sok célszerszámot használnak.  

domborfaragó szerszámok

Jól faragható faanyagokon kívül minden domborfaragás fajta készíthető csontba, szaruba, és kőbe is.

 

- Kisplasztika, szobor faragás: A népi faragások területén az egyik legkedveltebb faragás fajta. A 3 D-s apróbb méretű kisplasztikák, figurák először pásztorbotok végén, dudafej díszként, majd egyéb népi hangszereken (pl. citerán) jelentek meg.

Az egy tömbből faragott, a népi életből, hiedelemvilágból merített témájú apróbb és nagyobb, naiv hatású szobrok iránt egyre növekedett a kereslet. Művészi értéket hordozó alkotások születtek és születnek ma is.  

                   

            "Árpád vezér" fejtanulmány                    "Csizmahúzó" kisplasztika

Szerszámok: A kisebb méretű szobrok faragásához késeken kívül néhány fajta horonyvésőt, kecskeláb vésőt is használnak. 

              

               kések                            horonyvésők                         "kecskeláb"- vésők

A nagyobb, sőt életnagyságú szobrok kinagyolásához fűrészeket, fejszéket, nagyméretű, üthető vésőket alkalmaznak a hagyományos szerszámok mellett.

-Erdélyi fejfa (kopjafa, gombfa) faragás: Aki fejfát akar faragni, vegye a fáradtságot és folytasson előtanulmányokat! Szerezzen ismereteket pl. Kós Károly, Malonyai Dezső műveiből!

Ne legyen rest a megtervezett fejfát hársból M 1:10-es makettben elkészíteni!   …és igyekezzen elviselni a kritikát!

(Elnézést a felszólító módért, de annyi „szörnyszülött” fejfa látható manapság!)  

       

                                fejfa makett hársfából                  a makett részlete

Nos,  a fejfa általában embert szimbolizáló térplasztika. Körkörösen faragott. Van feje, törzse és lába. A tagozatokban van fő-, mellék-, és összekötő motívum.

A fej többnyire egy motívum és nyak köti a törzshöz. A törzsben  három-négy fő- és mellék motívum található összekötő elemekkel. A törzs alatt a láb kezdeténél, a főlapra készül a betűs lap. A másik három oldalon díszítő ékrovásos kompozíciók lehetnek.

Az ezek alatti lábrész kerül a földbe.

 

 

erdélyi fejfák rajzai

Faragása: A gyalult cserfa, tölgyfa vagy akác gerendára körkörösen felrajzoljuk a motívumelemeket. Az elem választásoknál megfelelő mélységig körkörösen befűrészelünk. Bárddal, fejszével, kapocsbaltával, nagyméretű nagyoló vésőkkel az elemeket kinagyoljuk.  

           

nagyoló szerszámok

Ezt követik a finomító, kidolgozó faragások különböző horony, lapos és kecskeláb vésőkkel, hosszú pengéjű faragókésekkel.

Ha elkészültünk a művel, tisztítsuk meg a felületet és vonjuk át faanyag tartósító, gomba- és rovarálló vegyszerrel (pl. Sadolin Base), majd igény szerint színező pácoljuk (pl. Sadolin Color lazurral).

A földbe kerülő részt kenjük be Bitugéllel (akár többször is).

 

E témához kapcsolódó honlap-ajánlatom: http://www.kopjafa.hu

 

Az ezen az oldalon szereplő korábbi témakörökhöz őszintén ajánlom a

FARAGÓISKOLA című szakkönyveim ismeretanyagát.

Róla információ a kezdőoldalon található.

 

Vissza a kezdőoldalra ...Viszont látásra!

Szabó Béla, faragó népi iparművész

Elérhetőségem: e-mail cím: fa@faragosuli.hu
Tel: 06-20-914-8508 (munkaidőben)